Bálint Péter
Játékos pályafutásom:
Százhalombattán kezdtem el kézilabdázni 15 éve, ebből egyetemi tanulmányaim miatt 3 évet játszottam a Pécsi VSE-nél és 3.éve játszom a felnőtt bajnokságban jelenleg is nevelő egyesületemnél a Százhalombattai KE-nél. Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a Százhalombattai KE-nél NBI/b junior korosztályban 3.helyet értünk el, ami addig egy korosztálynak sem sikerült, míg Pécsen NBI/b junior bajnokok lettünk és ezekben az eredményekben kiemelkedő teljesítményt tudtam nyújtani.
Edzői pályafutásom:
2018 nyarán kezdtem meg edzői pályafutásom a Diósdi DSE-nél.
Miért dolgozom a Diósdi DSE-nél?
Szeretném a gyerekekkel megszerettetni a sportolást és főként a kézilabda világát. Úgy gondolom, hogy a csapatsporton keresztül a gyerekek olyan plusz képességeket szereznek meg, amit később felnőtt korukban fogja őket segíteni, hogy sikeresek legyenek az életben.
Célom, hogy a gyerekek életében kialakuljon a sportolni akarás vágya, hogy testileg és lelkileg is egészségesek és fittek tudjanak maradni egész életük során.
Szeretném a gyerekek előtt megteremteni azt a lehetőséget, hogy sikeresek legyenek a kézilabdában és mindenkiből kihozni a maximumot, miközben egész életre szóló élményeket és barátokat szereznek.
Fekésházy Zsolt
Bemutatkozás:
Edzői filozófiám
6 éves korom óta sportolok, számtalan sportágat kipróbáltam ez idő alatt, de a legnagyobb szerelem a kézilabda lett, amelyet 12 éves koromban kezdtem. Játékosként a pályafutásom sajnos rövidre sikerült a sok sérülés miatt, így hamar az oldalvonal másik oldalán találtam magamat. Huszonhatodik életévemet töltöttem be idén és ez lesz az ötödik évem edzőként. Ez idő alatt volt szerencsém végigjárni majdnem a teljes utánpótlást, mindemellett erőnléti edzőként megtapasztalhattam azt is, hogy milyen egy NB1-es csapat mellett dolgozni.
Edzőként a hosszútávú és korosztálynak megfelelő fejlesztésben hiszek. Úgy gondolom, hogy a tudomány újabb és újabb eszközöket ad a kezünkbe, amelyeket használnunk kell a gyerekek, sportolók felkészítése során. Játékosként és edzőként is láttam sok jó és sok rossz példát más kollégáktól. Ennek megfelelően a jó dolgokat próbálom beépíteni a munkámba, a hibákat pedig igyekszem nem elkövetni. Hiszem azt, hogy a sport olyan dolgokra tanít meg, amelyeket az iskolapadban, egyetemen nem lehet megtanulni. Célom tehát az, hogy olyan fiatal sportolókat neveljek, akik a pályán ki tudják hozni magukból a maximumot és emellett a sporton kívüli életben is sikeresek.
Pásztor István
Bemutatkozás:
Általános iskola 6. osztályától kezdtem el kézilabdázni Százhalombattán, egy ígéretes terveket szövögető felnőtt férfi szakosztály utánpótlás építési programjához csatlakoztam, hátat fordítva addigi sportágamnak, a labdarúgásnak. Ex-hátvédként a kézilabdában is a védelemben tudtam elképzelni magam a legjobban, méghozzá a kapuban. Nem bántam meg! Gyerekként egyből magával ragadott a védés és a játék iránti szeretet. Nem éppen én voltam a legjobb fizikai
adottságokkal rendelkező utánpótlás kapus, viszont rengeteg energiát tettem bele, hogy ezt ésszel és egyéb kompetenciákkal ellensúlyozni tudjam. Kitartásom meghozta a kitűzött célom: 19 évesen felnőtt NB1-es kerettag lettem. Onnantól rengeteg olyan kapustól/kapus edzőtől tudtam
tanulni, akiknek korábban gyerekként a lelátón szurkoltam, a teljesség igénye nélkül: Sényi Imre, Hemela Zsolt, Kerekes Károly, Novák András, Farkas Andrea, Perger Zsolt. Játékos
pályafutásom alatt 22 felnőtt szezont tudhatok magam mögött, zömében NB-1-ben és NB1/B-ben, mindvégig Százhalombattán, ahol a kézilabda és a tanulás/munka mindig meg tudott férni egymás mellett! Ezt a koncepciót kapusedzőként is közvetíteni szeretném: tanulás & sport,
munka & sport! Játékos pályafutásomat 3 éve apusedzői feladatok ellátására cseréltem, azóta foglalkozom a DDSE fiatal hálóőreivel. A kapuban végzendő alap kapusmozgásokon, gyorsaság fejlesztéseken túl, hangsúlyt fektetek a kapus helyezkedésre, védési repertoár növelésére, védési intelligencia fejlesztésére, az egyénre szabott leghatékonyabb/leggyorsabb védési mozdulatok elsajátítására. Egy kapus az adottságain és tudásán túlmenően csak akkor tud sikeres lenni, ha megfelelő szintű önbizalommal rendelkezik. Ennek az építése, adott esetben kordában tartása is szerves része az edzés koncepciómnak. A kapusokat a csapaton belül egy kis csapatként kezelem, és erre ösztönzöm Őket is, fókuszba helyezve az alázatos munkát, a tiszteletet egymás iránt, és a normalitást! A kapus poszt nem „one man show”, a győzelemhez mindegyik hálóőr teljesítményére szükség van. Maximálisan elégedett akkor vagyok, amikor egy meccsen ez meg is tud valósulni.